(egy kis kitérővel kezedeném..: Szóval a hosszas kihagyásomnak(azaz a veletek való kommunikációm elhanyagolásának az oldalon keresztül) az volt az oka, hogy rendkívül elfoglalt voltam, edzés, tanulás év végi hajtás, terepgyaksi, osztálykirándulás. De minden lényegtelen most, hisz visszatértem, újra jött az ihlet.
Nos, a minap voltam futni és amikor felnéztem az égre egy x-et láttam. 2repülő keresztezte egymás útvonalát, aztán továbbgondoltam. Kik ülnek azon a repülőn? Min gondolkodhatnak? Annyi ember van körülöttünk a világban és ki tudja, lehet, hogy jónéhánynak az életében fontos szerepet töltünk be. Egy egy számunkra lényeges fénykép(fotó, amit talán életünk legemlékezetesebb napján készítettünk) hátterében ott van az az ismerős barna lány, talán azt a képet nap mint nap megnézzük, nap mint nap rápillantunk arra a barna lányra is. Számunkra fontos, nagyon is! Visszatérve a repülőre, lehet, hogy ők le sem néztek a gépről, engem például mégis ez ihletett meg, és ők erről valaha is tudni fognak? dehogyis..
Lehetséges, hogy valakinek éppen mi vagyunk a nagy Ő! Lehet, hogy évekig titokban figyelt minket, és mi sosem tudjuk meg, rá mégis nagy hatással voltunk. Mint egy író, festő, egy művész ember. Ez a lényeg, a művészeknek ezt a fonalat kell elkapniuk. Az a lényeg, hogy el kell indítaniuk valamit valakiben. Én úgy érzem, ha a művész által csak egy emberben változik valami, akkor már bőven megérte. De ha belegondolunk egy művész életét arra "áldozza fel", h ezt megtegye, akár egy emberben is, és akkor ő emiatt az egy ember miatt feláldozta az életét?! Helytelen fogalmazás, hisz ha úgy vesszük, mindenki feláldozza az életét valaminek, ha például jogász akkor is embereket próbál megmenteni, majdnem mint egy orvos, csak kissé másképpen. Szóval vannak elhivatásaink amiknek szívvel lélekkel élnünk kell! Ezzel oda szeretnék kilyukadni, hogy a munkába, amit választunk adjunk bele apait anyait, akár egy művész, hisz lehet, hogy ezzel egy emberben elindítassz egy folyamatot, ami aztán őt véglegesen megváltoztatja.
Természetesen ez is mint minden más, mindenkinek mást jelent. Máshogyan érhetjük el. De mit is nevezünk idillnek? Számomra az a meghatározás lenne a leghelyénvalóbb, h ez egy olyan PillanaT, ami akkor jön létre, hogyha minden a helyén van, a világban, számunkra minden tökéletes.
Visszatérek a pillanat szóra. Szóval ez egy rendkívül rövid időegység, nem tart túl sokáig. És ha jobban belegondolunk egész életünk során ,,idillhajhászok" vagyunk. Ezt szeretnénk megtalálni, elérni, és amikor megvan úgyérezzük, hogy kiteljesedünk, úgy érezzük, h egy magasabb dimenzióba kerülünk, a vér sokkal gyorsabban kezd áramlani a testünkben, akár el is vörösödhetünk, és csak ÉlvezzüK azt a kis időegységet amit kaptunk. És, h ezt hogyan tudjuk előidézni? Van amikor nagyon könnyen megy, szinte bármikor ránktörhet, más viszont szinte egész életében vágyódik rá. Van aki már úgyis elérheti, hogy csak ül a buszon, egy kellemes zenével a fülében és meglát egy idilli képet. Például, egy napfelkeltés, szántóföldes részt, melynek közepén egy vonat halad el, szinte ugyanígy érezzük magunkat. De az idill nagysága is sokmindentől függhet, viszont ezek egyéntől függően saját magukban dőlnek el. Ha figyelmesen körülnézünk, feltételezhetően talán minden napban van egy-egy idilli pillanat, csak sajnos nem vesszük észre, elmegyünk mellette és a hétköznapi apró dolgainkkal foglalkozunk. Nos az aprót ne kérdőjelezzük meg, hisz én még mindig amondó vagyok, h egy sokkal nagyobb dolognak vagyunk a részesei.
Hogyan nevezzük az idill ellentétét? (Egyik ismerősöm segített ebben):káosznak. A válasza szerény vélemnyem szerint is teljesen helyénvaló. Mikor jön létre ez az állapot? Az idilltől csak egy hajszál választja el. És általában egymást követik ezek az állapotok, illetve fellelhető átmeneti időszak is, amit elméletileg be tudunk vmelyik kategóriába sorolni, hiszen vmelyik olalra mindig eldől a mérleg. Mindig meg tudjuk állapítani az életünkben a káosszal teli részt, illetve az idillel telieket is. De ha csak egy PillanatoT vizsgálunk akkor is el tudunk különíteni tiszta idillt, káoszt, illetve keverteket. De a mérleg mindig elbillen az egyik irányba, csak ahhoz felmérést kell előtte készítenünk. És, hogy mi bizonyítja azt, h ezeket csak egy hajszál választja el? Természetesen az emberi viselkedésből kiderül. Mindkét esetben nevethetünk illetve sírhatunk is. (lsd.:Gyakori eset, h az idillben elsírjuk magunkat, a káosznál méginkább)És néha ugyanazokat az érzéseket szabadítják fel bennünk, de egy hajszál ott lebeg a kettő között, hisz ugyanúgy gyorsabban folyik majd a vér az ereinkben, de egy hajszállal mást érzünk.
(sajnálom a sok szóismétlést, de úgyérzem ezeket nem lenne helyénvaló mással helyettesíteni)
Köszönöm a figyelmet és remélem, h megindítanak néha bennetek vmit az írásaim.
A szavaknak igenis hatalmuk van. Amivel szerintem nagyon sokan tisztában vannak. Hatalmuk van, de jelentésük nincs. Ha azt mondom például fa, minden egyes ember másra gondol. Van aki lombra, van aki csak törzsre, van aki pirosra, zöldre... Ha helyesbíteni szeretném, pl.:zöld fa, attól még van aki a törzsét képzeli el zöldnek vagy csak a hátteret...Nos igen..De egy-egy szóval tönkre tudjuk tenni az életünket, vagy másokét. Egy egy elcsépelt szó, mondat, már a sikerre való törekvésünket is romba döntheti. Talán kommunikáció nélkül könnyebb lenne az életünk? Mindenképpen könnyebb, de nem biztos, h jobb. A kommunikáció, gondolataink megvalósítására az egyik legkifejezőbb eszköz. Viszont mi mégis a költészetet, festészetet nevezzük művészetnek, habár abban a gondolatainkat nem kimondjuk, hanem metaforákat, burkoltságot, mozgást, színeket alkalmazunk. Nos az állítás tehát még mindig helyén való? Kétlem, hisz a beszéd az egyik legkevésbéérthető kifejezőeszközünk.Mert úgy ahogy tönkretehetünk életeket talán el is indíthatunk.Néhány bátorító szó, vagy egy-egy döntést is annyira könnyen befolyásolhatunk.
Sokszor nem nézünk a szavak mögé.Annyi jelentést lehet néha "bemagyarázni" néha viszont csak felszínesen futunk át rajtuk. Ez olyan mint amikor a költők írnak egy verset és mi megpróbáljuk elemezni.,,igen itt biztos erre gondolt a művész".Ezt nem lehet megállapítani szerény véleményem szerint, hisz természetesen tudjuk a költő családi hátterét esetleg élettörténetét, de akkoris akaratlanul a saját érzéseinket, gondoljuk bele. Egy mű elolvasásakor átélésekor, párhuzamot vonunk a mi életünkkel. Viszont ez a normális, de akkor miért kell verseket elemeznünk? Sztem a műveket csakis kizárólag szubjektív módon kéne vizsgálnunk.
Megint egy rövid bejegyzés...:S Legközelebb igyekszem továbbfolytatni a gondolatmenetem, habár(inkább nem szabadkozom)
1.carpe diem:=Élj a mának!: Persze élj úgy, mint egy kiskirály minden pillanatot úgy kell megélnünk mintha az utolsó lenne. Mindennap úgy kell végigsétálnunk az utcán mintha aznap mehetnék rajta végig utoljára, utoljára ülhetnék az iskolapadban, utoljára álmodozhatnánkk a kiszemelt fiúról, utoljára nevethetnénk, sírhatnánk, idegeskedhetnénk dolgozat miatt, utoljára csinálhatnánk mindent. Nos igen, de ha azt csinálnám mintha ez lenne az utolsó napom és csak élvezni szeretném? Akk hedonista lennék, ami pedig nem jó, mert a későbbre is gondolni kell mi lesz később? Mindig előre kell tervezni ezért én ezt az életfilozófiát kiegészíteném azzal, h Élj a mának, de gondolj a holnapra!, mert élj úgy minthogyha az utolsó napod lenne, tehát becsüld meg azt amid van, becsülj meg mindent, ne csak a nagyokat, a kicsiket is.Becsüld, h élhetsz!! Nem biztos, h lesz még rá alkalmad. Úgy járd az utcákat, mintha utoljára mehetnél rajtuk végig, úgy puszild meg, öleld át a szeretteidet, mintha utoljára tehetnéd ezt, de mégis gondolj arra, h mi lesz holnap!Ne pazarold az időd, mert nem tart sokáig, de amíg tart helyesen kell kitöltened és gondolni a holnapra, h minden következményekkel jár és a felelősségteljességre, céltudatosságra is ügyelned kell!
2.aurea mediocritas=aranyközépszer: Ez azt mondja ki, h a legoptimálisabb, a legjobb döntéseket hozzuk meg mindig, ne legyünk túl vakmerőek, de gyávák sem. Nos ez szintén részben igaz részben nem. Ez ugyebár végleteket mutat be, de ezek az életében akaratlanul is benne vannak. ha végiggondoljuk belátjuk, h igazam van. Mindig próbáljuk meg a legjobb döntést hozni?!Nah persze, mindenki ezt próbálja, mégis mit csinálna? Senki nem hoz direkt rosszakat...
3. sztoicizmus: Ez a pozitív illetve negatív sorsot kapókat is arra sarkallja, h derűvel fogadják el azt.De szerény véleményem szerint Ez nem így van! A negatívot miért fogadnánk el?? Természetesen nem kell rögtön a falnak rohanni, de igen is tehetünk ellene, mármint nem minden esetben, de sokszor van lehetőség! Ha pedig télleg nem lehet semmit tenni, amikor az élet szól bele egy-két dologba igen is lehet szomorkodni egy kicsit, hisz hozzá tartozik az élethez, természetesen nem azt mondom, h zuhanjunk össze, de el szabad gondolkodni, el szabad kezdeni sírni. A jót meg persze midnenki tudja, h mit kezdjen vele, csak kár, h néhányan közülünk másképpen ünnepelnek és könnyen átléphetünk megint a negatív világába. Viszont abban igaza van Horatiusnak, h a sok jót rossz illetve a sok rosszat jó követi!!
Rövid bejegyzés lett, de ehhez csak ennyit tudok hozzáfűzni, és lám lám a Kr.e 1.században is már mennyire készen voltak az életre mennyi mindent megfoglmaztak az élettel kapcsolatban. Bámulatos...
1. Emlékezzetek vissza, h ezt a számot az előző írásomban is megemlítettem, ami 01.31-e előtt volt!
Mert ekkor volt a Nagy Lacisok szalagavatója.És ezen a számon kapták meg a szalagot. És most egész Komló ezt hallgatja!Elvették a számomat! Rossz érzés...:S!
Nah mind1, most a szövegéről fogtok tudni olvasni, mármint megpróbálom elemezni(Amit tudnotok kell, h nem tudok!Le fogom írni mit gondolok egyes sorokról, habár elméletileg azt kéne, h a szerző miért írhatta azokat, de azt honnan tudjam, ha nem magamból indulok ki?!Dura ez, mind1 nekikezdek aztán majdcsak lesz belőle vmi.)Szóval elemzés Réka módra:
Mad World.
All around me are familiar faces Worn out places, worn out faces Bright and early for their daily races Going nowhere, going nowhere Their tears are filling up their glasses No expression, no expression Hide my head I want to drown my sorrow No tomorrow, no tomorrow And I find it kind of funny I find it kind of sad The dreams in which I'm dying Are the best I've ever had I find it hard to tell you I find it hard to take When people run in circles It's a very, very Mad World Mad world Children waiting for the day they feel good Happy Birthday, Happy Birthday And I feel the way that every child should Sit and listen, sit and listen Went to school and I was very nervous No one knew me, no one knew me Hello teacher tell me what's my lesson Look right through me, look right through me And I find it kind of funny I find it kind of sad The dreams in which I'm dying Are the best I've ever had I find it hard to tell you I find it hard to take When people run in circles It's a very, very Mad World Mad World Enlarging your world
Kezdjük az elején:1-8.sor:Körülöttem mind az ismerős arcok. Ez teljesen igaz. megyünk a tömeg sűrűjében, minden ember fejében más van.Csak suhanunk egymás mellett, egyáltalán nem figyelve a másikra.MI lenne ha egyszer egy pillanatra megállnánk? Új arcok lennének, minden egyes ember egy más világ! Ki tudja, h bennük éppen mi játszódik le??Mire gondolhatnak?Az egyik éppen újjászületik míg a másik lélekben összeomlik, én hiszek abban, h mindenkiben benne van az a valami, csak nem mindig látszik és talán még ők sem tudják!
6.sor:"szemüvegük mögött gyűlő könnyek" nah ez meg a leplezésről szól. az emberek próbálják elrejteni az érzéseiket, egy palást(jelen esetben egy szemüveg)mögé, és azt hiszik, h akk ez nem lesz látható. De mitől félnek? A mások véleményétől? De miért? Kik azok a mások? Az a lényeg, h mi megfeleljünk a többieknek? Miért?? Hogy felnézzenek ránk? És ez miért jó nekünk?? Természetesen ez is mint minden más a sikerről szól. A saját lelki sikerünkről, hisz mennyire jó érzéssel tölt el, ha vki felnéz ránk. És ezt bizony sikernek vessük, h igen ezt is elértük..
9.sor: "Elrejtem magam is, ne fájjon többé": Szinte ugyanaz mint amit előtte leírtam. 1átveréssel próbáljuk enyhíteni a fájdalmunkat. De ez csak időszakos. +próbáljuk berakni egy dobozba és ki sem nyitni nem gondolni rá.Felejteni.
12-13: Amikor már egy vészesen rossz helyzetben vagyunk, megint megpróbáljuk magunkat becsapni enyhíteni a fájdalmunkat, sírunk és nevetünk is, mámr kínunkban, mert amik törtélnnek képtelenség elfogadni megérteni.bonyolult világ...
14:"Az álmaim amikben meghalok a legszebbek": Persze, h a legszebbek, de egyben félelmetesek is, hisz ekkor találkozunk egy élő álltal még sohasem látott világgal, amit senki sem ismer. egy furcsa érzéssel állunk szemben, úgyérezzük végre megszabadulhatunk a sok terhünktől és a halált természetesen mindenki úgy képzeli el ahogy ő szeretné amilyennek a lelke mélyén érzi, hisz álmainkban mindig azokat a képeket láthatjuk amik a lelkünk mélyén a tudatalattinkban vannak. Hisz az álomvilág a legszebb világ!!!(<--itt a magyarázat a sok alvásomra)
21-23: Várják a gyerekek a szülinapjukat. De minek? Azért mert ezen a napon ElmélEtileg mindneki csak rájuk figyel csak őket ünnepli.Megkapják azt a tiszteletet amit a sikerrel érhetnének el, de egy botot sem kellett arrébb rakniuk.
22-24: "Ülj és hallgass" körülbelül mint egy kutya. A Tanár akit jelen esetben egy felettünk állónak kell csak tekinteni, talán a józanészre lehet asszociálni. Arra sarkallnak, h h csak fogadjak el mindent ami velem történik, ne mondjak semmit, ne törekedjek semmire, mert majd megkapom ha "jó" vagyok..Pedig ez nem így van...
25-30: Ez pedig mintha az egész eddigieket összefoglalná, ennek az értelmezése az e fölött olvashatók.
Lezárás képpen: Egy gyönyörű szám, esküszöm nem hallottam még szebbet. És nem csak a hangzása a tartalma amit mondani akar, ahogy elmeséli!(L)
Komolyan mondom életem legjobb száma.Akár 20000szer is meghallgatnám sőt még annál is többször. Ha gépezek berakom és egyfolytában csak ezt az egy számot játsza. Annyira szép és megindító.)
Sablonosság:
Éljük a mindennapjainkat a megszokott "sablonunk" után.Ugyanabban az időpontban való felkelés ugyanazok az órák, délutáni programok, néha egy-két kirívó eset.Hétvége az egyetlen amikor TALÁN más egy kicsit az élet.De ha belegondolunk csak a hétköznapoktól tér el, a többi hétvégétől kevésbé.
És mi történik akk ha én azt mondom, h most nem fogom a megszokott életemet élni?Természetesen mindenki komplett idiótának nézne, talán még egy diliházba is bedugnának.De miért csináljuk egyfolytában ugyanazt és ugyanazt?Elméletileg egyszer élünk..használjuk ki!Nah persze, de kinek van ehhez elég bátorsága.Nem túl sok embernek.Mert már 4évesen tudjuk, h mit fogunk csinálni.Először iskola kb 25éves korunkig, majd dolgozni fogunk, férjet keresünk gyerekkel, unoka majd meghalunk.(rosszabb esetben ezek felcserélődnek).És a szokásos útra lyukadok ki megint.Miért csináljuk ezt?Talán már csak megszokásból.Ha egy-két dolgot már nagyo fiatalon elrontunk a következő kérdést teszik fel nekünk:"Mit akarsz kezdeni az életeddel? Ne rontsd el már az elején!"...Nah persze, hogyan lehet elrontani?Mit várnak el tőlünk?Természetesen a sablonosságot.
Az emberek várják a karácsonyt, a szülinapot és a többi ünnepet, mert ezeket csak egy évben egyszer ismételjük meg.Aztán néha elgondolkodik az ember azon, h megéri?? Megállunk egy pillanatra és elgondolkodunk.Miért csináljuk ezt?Megszokásból, mert ezt várják el tőlünk.Ez alakult ki az élethez.Mennyire különleges lenne egy más világban élni, ahol más dolgok a megszokottak.Ki tudja, talán minden embernek máshogy tűnik a világ;vagy az is lehet, h más is.
Az emberek azt akarják bemesélni, h csak néhány hagyományunk van.Pedig ez téves.
2008.08.28.!!!Ekk írtam ezt.Természetesen azóta sokminden változott, de mégis minden ugyanaz maradt.már akk is a sikerről filozofáltam.
Nos lássuk, fél évvel ezelőtt milyen volt?:
"jövő"<-- ez csak egy helyettesítő szó, mert nem akarom kiírni azt amit akk írtaM:D!
"múlt"<---: mmmaaaccskaaakörööm
,,Siker:
Hogy mit is jelent ez a szó?Természetesen minden embernek mást és mást.Van akinek egy zeneszámban rejtőzik, vagy csupán egy új ruhában, talán egy előléptetésben.Ilyenkor úgy érezzük igen, megcsináltuk! De vajon meddig tart ez az érzés? Míg véget ér a zeneszám, míg az új ruha megszokottá vállik?Vagy talán míg új sikereket nem akarunk elérni?!Ki tudja, talán csak egyetlen nap és újra mást szeretnénk. Azért dolgozunk az életben, h sikeresek legyünk. És ha elérjük ezt az érzést akk mit csinálunk?beülünk egy kocsmába és leisszuk magunkat?Barátokkal ünneplünk?Esetleg más módon élvezethez juttatjuk magunkat? Ugyanezt csináljuk a nagy bukásainkkor is.És itt újra el is gondolkodhatunk.Mi is a siker ellentéte?Bukás?A siker ellenség?Mit is lehet ez alatt érteni?Természetesen ezt is mindenki máshogyan értelmezi.Hisz a sikert a bukás váltja.A mindennapi sikereink mellett megtalálhatjuk a mindennapi tragédiáinkat is.Más kérdés, h kinek mi marad meg ebből?!Talán mi is meghalunk a sikereinkkel együtt, de talán túlélünk évezredeket is úgy, h a nevnket emlegetik.Akkor ezt már sikernek nevezhetjük?Vajon minden ember erre törekszik?Miért?Miért is jó ez?Abból a sok milliárd emberből hányan nem is gondolnak a sikerre?Vajon hányan csak a túlélésért küdzenek?!Talán senki sem tudja.Talán minden ember ugyanolyan a maga módján.Ha kitűzünk egy célt magunk elé és azt véghez is visszük, akkor álljunk meg egy kicsit, gondolkodjunk el az életen, gondoljuk végig, h hogyan juthattunk el oda, h mink van.És kérlek titeket mindig becsüljétek meg azt.Aztán pár másodperccel később lépjünk vissza a rohanó világbam ahol mindenki csak magával törődik vagy talán önmagával sem....
Annyi minden kavarog a fejemben.Érdekes hangulatváltozásaim vannak.Végiggondolom eddigi életemet és rájövök, h már most mennyi minden másképp csinálhattam volna.Kezdjük az egésuet a "jövő".Eljöttem ide, de nem tudtam mire számíthatij.Ezernyi kérdés merül fel bennem, de az idő múlásával nem, válaszokat kapok, csak egyre több kérdés:Befogadnak-e majd?Befogadtak-e?a "múlt" haragszik-e rám?Mit is akarok? Van-e jövőm? ÉS még sorolhatnám talán a végtelenségig is. Két választási lehetőségem van:"Múlt" vagy "jövő"? Egyik pillanatban azt hiszem, h biztos vagyok a döntésemben a másikban pedig már megint mást gondolok.Az "okosok" persze azt szeretnék, h a múltat válasszam.Mit szeretnék?AKARJÁK.Igazából nincs is más választásom, ha jobban belegondolok.És megint kilyukadok ugyanott.Mi lesz egy év múlva, vagy akár kettő, vagy 300? Senki sem tudja a választ, viszont nekem vasárnap már iskolába kell mennem.Nah itt a következő támánk:ISKOLA. Új közösség 30 lánnyal.30!Utálom, gyűlölöm az új közösségeket.És idén már ez a 3.lesz.Új tanár, Új diák, új emberek.Sajnálatosan egy maximalista perecíz ember írását olvasod most.Ha már az elején megbuknék a saját vizsgámon, amin én írtam magamban iratlanul a feltételeket, tuti kibuknék.De nem csak magam miatt. Mindenkiért ezt teszem, és ha elbuknék akk megint bebizonyítanám, h nem vagyok egy genious..És ez az amit annyiszor elmondanak. De ha a számomra legfontosabb emberek szemében sem vagyok genious akk kinek a szemében lehetek vha is az?Ezért harcolok.Mert muszáj azt tennem.Ott egy zeneszám, egy sorozat, egy film amiben annyira el tudok merülni, ble tudom mgamat élni, hipp-hopp egy álomvilágban élhetek, egyik pillanatról a másikra.És ez számomra egy nagy megnyugvást jelent.Érzem a pillanatot amikor kilépek a saját életemből és egy kis időre, itthagyhatom a problémáimat, dilemmákat.Ezért szeretek aludni.Az álmok miatt.
Mit is nevezünk káromkodásnak?Illetlen szavak kimondását?És ez honnan jött?Mert például ha azt mondom szex, még nem káromkodtam de ha már azt, h b**d+ akk már igen.És, h kinek mi számít káromkodásnak azt talán saját maga illetve a kultúrája dönti el.
Mire is jó?A dühünket a boldogságunkat +lepettségünket nyílvánítjuk ki vele a megfigyeléseim szerint.De miért számít bármelyik szó is "rondának"?Miért jobb az utcalány elnevezés, mint a ku**?Természetesen ha ezeket a sértő szavakat már másokra mondjuk annak van értelme, hisz a másikat szeretnénk vele megbántani, ellentétben a nagyvilágba való kikiáltással.És alapvetően miért szeretnénk megbántani a másikat?Azért mert rosszat tett nekünk?Igen, a szavaknak nagy erejük van.Ez egyértelműen egyénfüggő, mégis a többség nem veszi fel, ha "csúnyát" mondanak rá, hisz ma már köznevesültek ezek a szavaink.Úgy gondoljuk nem gondolta a másik komolyan, csak azt akarja, h nekünk fájjon.Viszont vannak emberek akiknek egy-egy szó nagyon tud fájni, talán örökre benne is marad(ezt úgy értem, h emlékezni fog arra, h egyszer milyen mélységesen megbántották), talán elindít benne egy folyamatot, h mit csiál rosszul?!Pedig (jelen esetben) "X" személyünk talán tréfából, dühből használt kompromittáló kifejezéseket, amelynek igazi értelme mára már el is veszett.
A végkövetkeztetésem:
1.(káromkodás személyekre):Rosszakat mondassz a másikról.Ezzel bántod őt, nem testileg, de lelkileg mindenképp, szóval ez már felér egy bántalmazással, tehát közvetve bűncselekményt követsz el
[Tudom ez kicsit erősen hangzik, de ha belegondoltok, vmilyen szinten igazam van]
2.(káromkodás a nagyvilágba)Ez az ami megnyugtat minket, végre kikiabálhatjuk országnak, világnak boldogságunkat esetleg haragunkat.Viszont tisztában vagyunk azzal, h mit ordibálunk(mármint a szavak jelentésével kapcsolatban)És, h miért ezek lettek az "öröm-haragszavaink"?![ha elképzelünk egy szituációt:5ös lett a töri érettségim, kilépek az iskola kapuján és elordítom magamat, h ge**iiii megvan.]<--csak gondoljuk át mit mondunk!Végülis humorosXD
(Az Istenkáromlásról nem beszélek, mert az egy teljesen más téma)
Csak, h a címhez kapcsoljak vissza nem véletlenül ezt a fejlécet válaszottam.Bizony, rohanó világunkban nem túl gyakran állunk meg egy pillanatra nézünk körbe és vizsgáljuk+, h egyáltalán miért is vagyunk itt, vagy csak az élet nagy kérdéseiről való gondolkodás is manapság elég ritka.
A legtöbbször amiről filozofálni szoktam, az a siker.Kinek mit jelent? És 1általán miért élünk?!Természetesen a siker miatt, csak az a máskérdés, h kinek mit jelent ez?!Ha kisebb egységeket vizsgálunk akk elérhetjük egy-egy dicsérő szóval, vagy egy 5ös felelettel esetleg egy megkapott fiúval.Talán a céljáért megpróbál megtenni mindent.Nah de meddig megyünk manapság el?1esektől ha elvesszük a "csörgőjüket" üvöltenek, ordibálnak, és végtelenül nagy fájdalmat éreznek.De miennek az értelme?Bizony a földi lét.De mik a céljaink?Hisz cél nélkül élni értelmetlen.sőt céltalan.De ha tovább vizsgáljuk rájövünk, h elméletileg mindenkinek van egy célja, csak néha kimondani sem tudjuk.De bizony a siker az!És a sikerben ne csak a munkára gondoljunk.Ott vannak a barátok, a belső siker(amit a lelkünkben élünk át).Nah és megint témánál vagyunk.
Természetesen a rohanó világunkban mindenki végzi a mindennapi dolgát.Tanul, edzésre jár(magamból kiindulva:)) sétáltatja a házi kedvencét, néha 1-2 különleges dolog történik vele és törtet a cél felé.Amikor még fiatal azért, h felnőljön, amikor már nagyobb azért, h felvegyék 1-1 jó iskolába, minden téren sikeres legyen,szóval összejöjjön neki minden.De ez leginkább magamból és a környzetembő kiindulva vizsgálom.De vajon mi van a többi emberrel??Sajnos erre még nem tudom a választ, hisz kísérleti alanyaimhoz még nem kerültem elég közel.
Végkövetkeztetésként nem tudok túl sokat levonni hisz az egyenlet mindkét oldalára ugyanaz jött ki nálam.
